5. előadás – Műgond és hányavetiség – A művészi magatartás

“A mód, ahogy jellemünk, neveltetésünk szerint kör­nyezetünk jelenségeit megítéljük, dolgaiban állást fog­lalunk, ahogyan másokkal szemben viselkedünk, igen sokféle. A művész is lehet barátságos, bátor, ellensé­ges, ellenzéki, elvtelen, férfias, nőies, gyanús, gyáva, harcos, higgadt, katonás, kihívó, lelketlen, lojális, meg­alkuvó, minősíthetetlen, öntudatos, pártos, példaadó, tárgyilagos, visszautasító.

Ott lehet magatartásában – és számon is kérhető tőle – a formát és megmutatkozásának tartalmát érintő, a legapróbb részletekre kiterjedő, lelkiismeretes szak­mai, művészi gondosság, de ott lehet – és szépészeti szempontból értelmezhető ez is – a nyegleség, a má­sokkal szemben kihívó, rátartian fölényes hetykeség is. A képzőművészetben a véletlenek, a spontaneitás érvényesülésének széles skálája alakult ki, a művész szerepét bizonyos folyamatok elindítójaként tételezve.”