Sok édesanya, aki sérült gyermeket nevel, számol be arról, hogy képtelen lazítani, vagy gyakran szorong, esetleg rosszullétek is jelentkeznek. Az állandó „kell” – gondolatok, mint például „erősnek kell lennem”, „nem pihenhetek”, „mindig a gyerek az első” – belülről fojtogatók lehetnek. Az önfeláldozás, a behódolás vagy a csökkentértékűség érzése gyakran ahhoz vezet, hogy saját szükségleteinket teljesen háttérbe szorítjuk.

Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak a kérdést:„Mit mondanék a gyermekemnek hasonló helyzetben?”
Ha ő mondaná azt, hogy „Anya, olyan fáradt vagyok, de még annyi minden vár rám…” – vajon mit válaszolnánk neki? Biztosan nem azt, hogy „akkor is csináld végig!”

Ez a belső szerepcsere segíthet másképp, együtt érzőbben tekinteni saját magunkra is.

Te is megérdemled a pihenést, a törődést, az odafigyelést – ugyanúgy, ahogyan a gyermeked is – szól az üzenet a sérült gyermeket nevelő édesanyáknak (is).