Az NSZI Fogyatékosságügyi Igazgatóság tevékenységének megkerülhetetlen alapelve az Országos Fogyatékosságügyi Program szellemisége. Szakmai programunkat úgy alakítjuk, hogy az ebben foglalt célkitűzéseket szem előtt tartva kiemelt figyelmet szenteljünk a sérülékeny csoportoknak, beleértve a fogyatékossággal élő nőket is. Nyitott szemmel járunk, gyűjtjük azokat a jó példákat, melyekből tanulva valódi, kézzelfogható megoldásokat nyújthatunk a szakmaterület számára.

Ennek jegyében vettünk részt a II. Hangadó Nőügyi Konferencián, ahol Dr. Lendvai Lilla (ELTE PPK) előadása rávilágított: a fogyatékos nők sokszor „kettős présben” élnek. Nemcsak a fizikai akadályokkal, hanem a társadalom mélyen gyökerező előítéleteivel is meg kell küzdeniük.

Miért kell erről beszélnünk?

Az előadás legkijózanítóbb gondolata az volt, hogy a társadalom sokszor nem is tekinti őket „teljes értékű nőnek”. Ez nemcsak elméleti probléma, hanem nagyon is gyakorlati:

• Láthatatlanság: Gyakran úgy kezelik őket, mint akiknek „nem lenne szabad” szexuális életet élniük, ami miatt kevesebb figyelmet kapnak például a nőgyógyászati szűrések vagy a szexuális edukáció során.

• Kiszolgáltatottság: Mivel sokan függnek segítőktől vagy családtagoktól, védtelenebbek lehetnek a bántalmazással szemben – ezért is kulcsfontosságú, hogy mindig komolyan vegyük a szavukat.

• Anyaság: Sokan megkérdőjelezik, hogy alkalmasak-e szülőnek, pedig ez gyakran csak az ítélkezésről szól, nem a valódi támogatásról.

Aktivizmus: több mint segélykérés

A konferencián szó esett arról is, miért tűnik úgy, mintha kevés lenne a fogyatékosságügyi mozgalom. A válasz egyszerű: a társadalom hajlamos rájuk csak „segítendő” csoportként tekinteni, nem pedig önálló, jogaikért kiálló emberekként. Ha valaki mégis felemeli a hangját, könnyen „problémásnak” vagy „rámenősnek” bélyegzik.

A rendezvényhez kapcsolódó World Café workshop-hoz munkatársunk is csatlakozott. Legyen szó nőügyekről vagy fogyatékosságügyről, a célunk közös: olyan szövetségeket építeni, ahol minden tapasztalat láthatóvá válik. Ebben nyújtott inspirációt a konferencián bemutatott CTRL+ALT+CRIP Magazin is, amely bátor és új hangot hozott a hazai diskurzusba. Miért? A kiadvány szakít a fogyatékossággal élő embereket érintő hagyományos, sajnálkozó vagy „hőssé magasztosító” ábrázolásmóddal. A magazin neve is beszédes: a „crip” (nyomorék) kifejezést tudatosan vállalják fel, hogy egy megbélyegző szóból a büszkeség és az önrendelkezés eszközévé formálják.

Megerősítést kaptunk abban, hogy a terület komplexitása miatt elengedhetetlen az érintett csoportok közvetlen megismerése és a folyamatos tájékozódás. Fontos feladatunkká válhat, hogy fokozatosan beemeljük a szakmai párbeszédbe a láthatatlan vagy elhallgatott témákat.

A jegyzetet készítette: Szilágyi-Major Szilvia