Megosztás
Gábor szereti aláírni a nevét, ezért szeret eljárni a választásokra. Szeret tévét nézni, bicajozni. Szereti a színházat, a zenét… Csendes ember, tiszta, jól nevelt, első látásra nem gondolná senki, hogy bármi baja lenne. Pedig Gábor képtelen gondoskodni önmagáról, negyvenévesen is a szüleivel él, ők gondoskodnak róla. Gábor sérült. Magyarországon a különböző fokú sérültek száma a lakosság 5,6 %-át teszi ki. Sok ilyen ember már gyerekként intézményi ellátásba kerül, vagy lemond róla a család, a szülők elválnak, vagy a gyerek terhe csak az anyára marad… Gábor alapvetően otthon él, csak napközibe jár, amíg a szülei dolgoznak.
A riporter a cikkben Gábor szüleit, Kollár Anikó fuvolaművészt és István Miklós sebészorvost kérdezi arról, milyen helyzetben voltak és vannak ma, Magyarországon azok, akik otthon nevelik valamilyen “hendikepes” gyereküket, és hogy látják – mivel mindketten elmúltak már hetven évesek – a gyerekük jövőjét.