Túl sokan maradnak kívül – a MáSzínházban azonban tágítják a kereteket. Itt nem a „normális” a mérce, és nem címkéket osztanak, hanem lehetőséget. A társulatban értelmi fogyatékossággal élő és ép értelmű emberek dolgoznak együtt, egyenrangú partnerekként. A színpad nem tökéletességet vár, hanem jelenlétet – és ez az, amitől igazán maradandóvá válik a közös alkotás.