9. előadás – Ami változik, és ami nem változik.

“Nem változik a nézet, hogy a történelem során a műalkotások, a művészeti ágazatok egyre differenciáltabbá válnak, egyre több igényt, funkciót elégítenek ki. Nem változik a tény, hogy az emberi közlésvágy mindig keresi magának a leghatékonyabb formákat. A képzőművészeteken belül kialakult műfajokat csoportosíthatjuk anyagaik, technikáik, tartalmuk és rendeltetésük szerint is. Rendkívül sok új felfedezés színezi a mára kialakult állapotot. Megjelent például a művészetterápia, ami a zene, tánc, képzőművészet, dráma, irodalom stb. kreatív lehetőségeit a gondolatok és érzések nem fogalmi természetű kommunikációjára használja. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül alkalmaz. A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, hiszen az esztétikai célokat szolgáló és nem szolgáló művészeti termékek egyaránt hasznosan felhasználhatóak a folyamataiban. A művészetterápiákban is megjelenik a közös a kreativitásra, szabad önkifejezésre, biztonságos és bizalmas környezetre helyezett hangsúly.”