4. előadás – A tudományok és a vizuális művészetek

“A XVII. század filozófiájában találhatjuk meg magva­it annak a széles körben elterjedt hiedelemnek, hogy a művészet és a tudomány egymásnak ellentétei, céljaikban, módszereikben, eredményeikben kizárják egymást. A szemlélet, mely csak a mennyiségileg mér­hető tulajdonságokat fogadja el valóságosnak, a köz­vetlen, érzéki tapasztalatot valótlannak ítéli, logikusan vezet az ítélethez, amely a tudományt a művészet elé helyezi. Az egyik ésszerű és pontos, a másik szubjek­tív, ellenőrizhetetlen így bizalmatlanságot kelt. Galilei megkülönböztetésére szükség volt az egzakt tudo­mányok fejlődése szempontjából, számunkra azonban a művészet és a tudomány ilyetén elkülönítése nem indokolt. A művészet és a tudomány az értelem ren­dező tevékenysége. Az érzékeink közvetítette benyo­mások rendezésével lényegbevágó tapasztalatainkat szűrjük le, betekintést remélve a természet rendjeinek összefüggéseibe.”