3. előadás – A művészetek és a társasági formák

“Mint minden ember teremtette tény, a művészetek is feltételezik a közösség meglétét, még akkor is, ha az éppenséggel hiányjelenségekben mutatkozik meg. A művész közössége éppúgy szerepet játszik mindeb­ben, mint a „fogyasztó”, a megrendelő, a támogató. Céhek, akadémiák jöttek létre, tagjai járadékot kap­tak és társadalmi befolyással rendelkeztek. Mellettük egy-egy jelentős művészegyéniség körül számtalan formális és informális asztal- és művésztársaság, egyesület, csoportosulás, szabad iskola, valamint mű­vésztelep létezett. Ezek nem csupán képzőművésze­ket, hanem más művészeti ágak művelőit, gyűjtőket, művészettörténészeket, kritikusokat és lelkes műba­rátokat is tömörítettek. De megjelenik annak a mű­vésznek a képe is, aki a közösség számkivetettjeinek körében él, a magát szentnek vagy prófétának láttató művész, és az is, aki a művészeti élettől elvonultan, gyakran nagy nyomorban élve hozza létre műveit.”